Jöjjön a Techno Dread egy abszolút hatásos, nagyon eltalált bassline-nal. Igazából ez adja meg az alaphangulatát a számnak. Kicsit masszírozza az ember fejét, de nem nyomja össze, pont olyan zsibbasztó, mint két -három sör. A Basin Dub egy érdekes reverbekkel megspékelt darab a bassline ismét simogat, de úgy látszik ez egy ilyen album. A Greyscale ismét berlini minimal dubbá fajul, kicsit Burial-ra emlékeztet a csattanató hang. A vége felé bekeményítünk, de azért megmaradunk a minimal dub keretein belül. Az Enforcers visz minket előre, mintha egy alagútban sétálnánk, és néha megtorpannánk egy pillanatra, de mégis masszívan menetelünk előre, majd egyszercsak kiérünk a fényre. A nyahbinghi dobokat használó Kameleon igazi csemege, személy szerint engem megérintett ez a tune, elsőhullámos dubstep számokra emlékeztet (engem). Zárásként a The Times a minimalitás talaján lépked, kibaszottul elszállós cucc. Kezdem megszeretni ezt a vonalat amit manapság olyan trendi hallgatni dubstep körökben (Martyn, TRG, Appleblim, Peverelist, Pangea, 2562...), pedig én is inkább a beteg wobblékért és a reggae influence cuccokért voltam oda. Az idők változnak, ahogyan az én ízlésem is.
